A Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) listavezetője szerint sokkal több a közös a felvidéki magyarokban, mint ami szétválasztja őket. A februári választás végre lehetőséget kínál arra, hogy betemessük a magyar közösséget szétválasztó árkokat – állítja Bárdos Gyula, aki szerint a gyors ütemben fogyatkozó közösségünknek sikerélményre van szüksége.
Vajon beszélhetünk-e párhuzamról az 1998-as helyzet, amikor Vladimír Mečiar leváltása volt a tét, s a 2020-as választás között, amikor a Kuciak-gyilkosság által beárnyékolt kormányzati politika fölött mondhatnak ítéletet a választók?
Határozottan igen, hiszen most is érezhető az elemi igény a felvidéki magyar választók részéről, hogy végre új korszakot nyissunk a politikában. Igaz ez arra a helyzetre, hogy vezető kormánypárti politikusokról bizonyosodott be, szoros kapcsolatot tartottak alvilági figurákkal, illetve arra is, hogy a magyarságnak a változtatásból ki kell vennie a részét. Mečiar leváltásakor a felvidéki magyarság szinte egy emberként sorakozott fel a demokratikus változtatások mellett, sőt a képviseletünk az erkölcsileg jó oldalon maradt egészen 2016-ig. A magyar összefogás a változtatást kínálja a választóknak, ráadásul valós esélye van a parlamentbe jutásra.
Mennyiben más a helyzet, mint volt 2010-ben, s az azt követő két választáson, amikor a magyar érdekképviselet küszöb alatt maradt?
Jelenleg a Most-Híd küzd azzal, hogy a tőle elfordult választókat megpróbálja visszaszerezni. Azok, akiket eddig eltántorított, hogy a magyar képviselet esélytelen a parlamentbe jutásra, most joggal reménykedhetnek a sikeres választási szereplésben. A megosztottság nyilvánvalóan nem jó senkinek sem: a februári választás nagy lehetőséget kínál arra, hogy végre betemessük a közösségünket szétválasztó árkokat. A sikerhez mindenkire szükség van, hiszen bennünk, felvidéki magyarokban sokkal több a közös, mint ami szétválaszt minket. Sikerélmény nélkül egyetlen közösség sem tud megerősödni, márpedig 2021-ben a soron következő népszámlálás cseppet sem mindegy, milyen állapotban találja a felvidéki magyarságot.
Sokan nem is a Most-Hidat látják a legnagyobb ellenfélnek, hanem a magyar választók közönyét.
Hogyan lehet felébreszteni a szavazókedvet a felvidéki magyarokban?
Februárban magasabb részvétel várható, mint a korábbi választásokon – a szlovákok körében erős a kormányváltó szándék, de a magyar választók is érzékelik, hogy eljött a cselekvés ideje. Látjuk, hová vezetett a kis lépések politikája: a közösségünk drámai ütemben fogyatkozik, az utolsó pillanatban vagyunk, hogy megteremtsük a fennmaradásunkhoz szükséges jogi kereteket.
Pontosan a kisebbségi jogokat garantáló hiányzó törvényekkel maradt adós a szlovák politika a rendszerváltoztatás óta. Lát esélyt arra, hogy a partnerek nyitottabbak lesznek, mint eddig?
Ambíciók nélkül nem lehet új korszakot kezdeni: világosan feltételül kell szabnunk, az átfogó kisebbségi jogok megteremtéséből nem engedünk. Nincsenek illúzióim, ezek nem lesznek könnyű tárgyalások. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hol tartunk most. A szlovák közvélemény nem tud, vagy nem hajlandó tudomást venni a problémáinkról. Bár vannak magyar nyelvű vasúti táblák, de továbbra sem garantálja semmi, hogy magyarul is kérhetünk jegyet az általunk lakott települések állomásain. Megmaradtak a kisiskolák, de a magyar nyelvű közoktatást továbbra sem ismeri a szlovák jogrend, legfeljebb magyarul, vagy magyarul is oktató intézményeket. A déli régiók hátrányos megkülönböztetése az itt élő szlovákokat is sújtotta. Változtatni kell az önkormányzatok támogatási rendszerén, ami a tengerszint feletti magassághoz és a lakosságszámhoz köti a települések költségvetését. Legalább ennyire fontos a leszakadó régiókban élők szociális biztonságának megteremtése.
Az advent az elcsendesedés, a várakozás ideje. Szükségképpen elnyomja a kampányzaj az advent üzenetét?
Az advent arra figyelmeztet, hogy lassítsuk le a hétköznapok rohanását, hallgassuk meg a körülöttünk élőket. A karácsonyvárás a család meghitt, bensőséges ünnepe: feltöltődést, új erőt kell adjon a következő időszak nagy kihívásai előtt. A politikus számára pedig azt a tanulságot hordozza, ahogy a családban, úgy a közösségben is mindig meg kell hallgatni mások véleményét.
