Programunk

Harminc éve, a rendszerváltozás idején, vagy akár a Szlovák Köztársaság megalakulásának évében, Pozsony után az ország leggazdagabb régiói a déli járások voltak. A két műszakos tevékenység – a munkahelyen, majd otthon a kertben vagy a szőlőben – helyzeti előnybe hozta a déli járásokban élőket, anyagi helyzetünk arányaiban jóval kedvezőbb volt, mint a távolabbi régiókban élőké. Ez meglátszott a településink arculatán is. Történelmi távlatokban mérve röpke idő, csupán 20 év elég volt ahhoz, hogy viszonylagosan kedvező helyzetünk alaposan megváltozzon. Köszönhetően a régióink számára hátrányos közigazgatási reformoknak, a pozsonyi kormányok egyike – másika részéről tapasztalható “hozzáállásnak” régióinkhoz a fejlesztések, az innovatív, munkahelyteremtő beruházások terén. Közösségünk, régióink, szülőföldünk nem sorolhatók a rendszerváltozás óta eltelt időszak nyertesei közé.

Az állam működtetésének alapját a közigazgatás jelenti. A megfelelően létrehozott és támogatott rendszer a hatékony, átlátható és stabil közigazgatáson keresztül a polgárok érdekeit tartja szem előtt. Szlovákiában az államigazgatási szervek jog- és hatáskörei sokszor nincsenek teljes összhangban a önkormányzatok jogköreivel. Évek óta tapasztalható a teljes fiskális decentralizáció elakadása valamint a regionális önkormányzatok szintjén a természetes régiók mellőzése. A helyi önkormányzatok szintjén az alulfinanszírozottság mellett a törvényhozás képtelen hatékonyan segíteni a települések gondjainak orvoslását. A vázolt okok miatt mindenki számára könnyen elérhető rendszer létrehozását szorgalmazzuk a közigazgatásban. Célunk az államigazgatási és önkormányzati szervek hatásköreinek átláthatóvá tétele, a feladat- és jogkörök finanszírozásának biztosítása.

Az egészségügy alakulása társadalmi és gazdasági szempontból is hatalmas jelentőséggel bír, központi kérdése az emberek mindennapi életének. A szlovák egészségügyben a kiadások, illetve az ehhez biztosított források évről évre magasabbak, a szolgáltatások minőségében és hatékonyságban azonban ez a pozitív trend nem figyelhető meg. Nemzetközi viszonylatban a rendszer átlagon aluli mutatókat produkál. A szisztematikus változtatás helyett a problémák ad hoc megoldását és rövidtávú, populista intézkedéseket tapasztalhatunk. A legnagyobb lehetőségek a kórházak és egészségbiztosítók működésének megváltoztatásában, a források realokációjában, valamint a gyógyszerfogyasztás mértékének csökkentésében van. Az elmúlt évek rámutattak arra, hogy egyesek különösebb probléma és korlátozás nélkül kihasználják a korrupt rendszert, az egészségügy fejlesztésére szolgáló jelentős forrásoktól fosztva meg az állampolgárokat. Az egészségügyi biztosítók ellenőrzése és koordinálása szintén kulcsfontosságú feladat.

A családpolitika terén a családalapítás és a gyermekvállalás idejének kitolódása, az egygyermekes családmodell térnyerése és a széteső házasságok magas száma is jelzi a családtámogatási rendszer mielőbbi módosításának szükségességét.

Szlovákia nemrég a térség vezető reformországa volt, a leggyorsabban növekvő és felzárkózó mintaország, amely rászolgált a „tátrai tigris” elnevezésre. A Fico-kormányok alatt ennek vége szakadt. Visszacsúsztunk a különböző ranglistákon, a növekedés, az uniós átlaghoz való felzárkózás elakadt, az ország tőkevonzó képessége visszaesett és egyre inkább úgy tűnik, hogy a közepes jövedelmű országok csapdájában rekedünk. A Fico-kormányok a vállalkozásokat és a munkát terhelő adó- és járulékterheket felemelték, új adónemeket, különadókat, adminisztratív kötelezettségeket vezettek be.

Hiszünk abban, hogy az állam segíthet megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy mindenki boldogulhasson saját régiójában. Ez az itt élő magyarok, de a velünk együtt élő szlovákok, romák, ruszinok és más nemzetiségek érdeke is. Az életszínvonal és a bérek növekedése csak a termelékenység növelésével, magasabb hozzáadott értékkel érhető el. A szlovák gazdaság pénzügyi és gazdasági kitettsége jelentős, miközben az államnak az Euró övezeti tagság miatt kevés lehetősége van a pénzügyi egyensúly megteremtésére. Ezért elsősorban saját működési hatékonyságára, valamint az általa nyújtott szolgáltatások hatékonyságára kell összpontosítania. Önmagában a digitalizáció nem mindenre gyógyír. Az állam saját magára fordított kiadásai az elmúlt években folyamatosan nőnek, az ott megvalósított digitalizáció sem növelte úgy a produktivitást, hogy az kiegyensúlyozza a kiadások növekedését, ezért ezen a téren is van teendő az államigazgatásban. Hiszünk abban, hogy a hatékony önkormányzatok is hozzájárulhatnak a régiók sikeréhez, ezért egyes esetekben azok felhatalmazására, egyes állami tevékenységek kiszervezésére van szükség.

A szlovákiai közoktatásban alapvető problémaként definiálható a pénzhiány. Ez nyomon követhető a pedagógusok bérezésében, az iskolák alacsony költségvetésében. Mindez megnehezíti mind az intézmények szakmai fejlődését, mind tárgyi felszerelésének javulását, másrészt egyre nagyobb a pályaelhagyás mértéke. Még mindig túlnyomórészt a lexikális tudás az elvárt igény, különösen az érettségi követelményrendszerből kiindulva. A szakoktatásban a duális képzés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A leszakadó régiók, a szociálisan hátrányos helyzetű családok és gyermekeik felzárkóztatása sem sikeres folyamat. A rendszeren belül a magyar tanítási nyelvű iskolák helyzete egyre nehezebb.

A kultúra közös megélése, kifejezése nélkülözhetetlen kapcsokkal fűzi össze az embereket. A közös kultúra a közös jövő záloga, olyasmi, mint a téglák közti habarcs: összetartja az egész épületet. Kisebbségben élve Szlovákiában a kultúra megtartó, összekötő szerepe még inkább felértékelődik. Felvidéki magyarok generációi szentelték életüket hagyományaink, irodalmunk, anyanyelvünk, dalaink és táncaink továbbadásának, épített örökségünk védelmének. Munkájukat erős parlamenti képviselettel kívánjuk segíteni, intézményrendszerünknek biztos pénzügyi alapokat adni, jelképeink és anyanyelvünk szabad használatával pedig elérni azt, ami alapvető kellene, hogy legyen: hogy otthon érezzük magunkat idehaza.

Szlovákia többnemzetiségű országnak számít, ám a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok száma és aránya folyamatosan csökken. Az államnak a kisebbségi jogokon keresztül kell védelmet nyújtania a nemzeti kisebbségek számára, ám amint a magyarok számának az elmúlt harminc év alatti drasztikus csökkenése is mutatja, ezek nincsenek kellő szinten biztosítva. A kisebbségi jogok bővülése az utóbbi harminc évben két okra volt visszavezethető: az egyik a magyar politikusok kormánytagsága, a másik a csatlakozási folyamatok során érkező külső nyomás. Szlovákia euroatlanti integrációjának lezárultával az utóbbi hatás megszűnt, ráadásul a nemzetközi emberjogi közegben a nemzeti kisebbségi jogok helyett más típusú kisebbségi jogok kerültek fókuszba.

Az elmúlt 14 évből 12 évig jórészt Robert Fico vezette Smer-kormányok voltak hatalmon Szlovákiában, és a jogállam tekintetében valóságos romhalmazt hagytak maguk után. Ahelyett, hogy harcoltak volna a korrupció ellen, aktívan és nagyüzemi szinten művelték azt, sőt, a legfelsőbb politikai körök a szervezett bűnözéssel is összefonódtak, nem túlzás maffiaállamról beszélni. A tragikus Kuciak – gyilkosság után a felszínre került a regnáló politikai hatalom minden képzeletet felülmúló összefonódása a korrupt oligarcha-világgal, sőt, bűnözőkkel, és az is, hogyan állították e bűnös szövetség szolgálatába a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok jelentős részét. Ennél is szomorúbb, hogy az eddig felszínre került ügyek valószínűleg csak a jéghegy csúcsát jelentik, a személyi összefonódások és közvagyon „ipari méretű” fosztogatásának nagy része még rejtve van. A politika olyan szinten paralizálta az igazságszolgáltatást, hogy az a nagy korrupciós ügyekben valódi feladataival éppen ellentétesen működött: az adóhatóság és a rendőrség nem nyomozott, és nem vizsgált ki rendesen semmit, az ügyészséggel együtt a kényes ügyek szőnyeg alá söprésével volt elfoglalva, ezért az ügyek el sem jutottak a bíróságok elé, nem történt vádemelés. (A hatóságok szájából gyakran elhangzó „nem történt bűncselekmény” kijelentés szállóigévé, a működésképtelen rendszer szimbólumává vált.)

A vidékfejlesztés számunkra kiemelten fontos terület. Szlovákia továbbra is vidéki ország, de a helyzet nem javul, a falvak többsége továbbra sem kínál perspektívát az ott élőknek. Ez fokozottan érvényes a dél- és kelet-szlovákiai régiókra. Tudatosítjuk, hogy ezekben a régiókban a mezőgazdaság, az erdő- és vízgazdálkodás, a környezet- és tájvédelem és az ezekre épülő szolgáltatások és feldolgozóipar a legfontosabb – sok helyen az egyetlen – lehetőség a kedvezőtlen folyamatok megállítására. A vidékfejlesztés a lakosság széles rétegeinek nyújthat gazdasági és szociális biztonságot, ami egyúttal otthontartó erőt is jelent választóink számára, kiteljesítve szándékunkat és célunkat: magyarként boldogulni a szülőföldünkön.

Klímaválság – Európai zöld egység

Az éghajlatváltozásnak biztonságpolitikai és demográfiai következményei is lehetnek, ami számos közösségben nyugtalanságot és szorongást kelt. A forrásokért folytatott távoli konfliktusok háborús-, és klímamenekültek millióit indíthatják útnak, ami komoly módon átformálhatja a megszokott világunkat és az életmódunkat. Az emberiség erre képes lehet időben reagálni a technológia eszközeivel és a környezettudatosabb viselkedéssel, forráskihasználással. Az EU 100 milliárd eurót tervez költeni arra, hogy bizonyos gazdasági szektorok és régiók átálljanak az európai zöld egyezség korára. Ahhoz, hogy Európa legyen az első klíma-semleges kontinens, elkerülhetetlen az atomenergia besorolása a tiszta, klímasemleges és fenntartható források közé, ami Szlovákia számára kulcsfontosságú, stratégiai előny lehet.

Dél-Szlovákia kiemelt törődést érdemel

Azt hihetnénk, hogy Dél-Szlovákia kedvezményezett helyzetben van, hiszen nincsenek bányák és azokra épülő, szennyező nehézipar. Ellenkezőleg, a síkság ideális az építőipar számára, az ipar-, és a lakosságsűrűséget is növeli, ami új környezeti problémákkal jár. A gazdag termőföld és a melegebb éghajlat idevonzzák az intenzív, de nem mindig környezetbarát mezőgazdasági technológiákat, miközben a melléktermékek, a műtrágyák, antibiotikumok, növényvédő szerek az ivóvízkészletünk minőségét kockáztatják. A lezúduló esők és belvizek elleni védekezésben fontos a víznek a természetben, helyben való megtartása, a tengerekbe történő vízelvezetés csökkentése. A gyengén erdősített, sík terepet még inkább sújtja az ipari légszennyezés, de a hatalmas területekről felszálló por is.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a rendszerváltozás óta eltelt harminc év alatt Szlovákia kormányai egyetlen autópálya építését sem voltak képesek befejezni. Ha ehhez hozzávesszük a gyorsforgalmi utak építését megállapíthatjuk, hogy területileg kiegyensúlyozatlan volt az országos szintű közlekedési infrastruktúra fejlesztése Szlovákiában. Míg északon és középen gőzerővel folytatták az építkezést, addig délen jókora késéssel indult be egy-egy rövid szakasz megvalósítása. 15 éve készült el az R2-es déli gyorsforgalmi út egy-egy elkerülő szakasza Besztercebánya megyében, az utóbbi években pedig elkezdődött az út Zólyom és Losonc közötti szakaszának építése, valamint az R7-es déli gyorsforgalmi út építése a főváros és Egyházgelle között. Mindez kevés, a súlyos, földrajzi alapon történő hátrányos megkülönböztetés és az időbeni késleltetés bizonyítéka. A vasutak fejlesztésénél még rosszabb a helyzet. A déli járásokban nem is álmodhatunk a Duna-menti kikötők fejlesztéséről, multimodális logisztikai parkok létesítéséről, komfortos személyszállításról és teherfuvarozásról – hangzott a válasz az utóbbi három évtizedben. Innen kell elrugaszkodnunk, fejlődési pályára állítanunk régióinkat, szülőföldünket. Megtesszük! Erőteljesebb ütemben fogjuk a közlekedési infrastruktúrát fejleszteni délen és keleten, mint azt eddig, és ehhez megtaláljuk a partnereket. Látványosan elmozdulunk a környezetkímélő közlekedési formák felé. Előtérbe helyezzük a korszerű, közutaktól független kerékpárutak építését, hogy minél többen kerekezzenek munkahelyükre, a természetbe, a szőlőhegyre, a termálfürdőbe vagy kirándulni a természetbe. A Duna-mentén a hazai mellett erőteljes külföldi kerékpáros turizmus tapasztalható az Eurovelo 6 nemzetközi kerékpárúton. Illő lenne azt teljes hosszában befejezni, mert összekapcsolja a régióinkban található idegenforgalmi lehetőségeket: a termálvízre épülő idegenforgalmat, a borturizmust és a természeti kincseket.

Dél-Szlovákia gazdaságának egyik fő kitörési pontja a turizmusra épülő szolgáltatások fejlesztése lehet. Ehhez tudatos építkezésre van szükség, ami sajnos még nem alakult ki. Az ágazat szinte kimeríthetetlen lehetőségeket rejt, hiszen a turizmusba áramló tőke állandóan növekszik, a statisztikák alapján évről évre egyre többen utaznak. Igaz, hogy nincs Tátránk, de Dél-Szlovákia rengeteg kincset rejt, amire lehet építkezni. Van Dunánk, történelmi és kulturális értékeink, kiváló konyhánk, termálforrásaink, bortermelő vidékeink, szállodáink. Régióink ismertek a kiváló minőségű élelmiszerek előállításáról, amelyeket sajnos háttérbe szorítottak a kiskereskedelmi láncokban a külföldi, olcsó és alacsony minőségű termékek. Meg kell védenünk saját termékeinket és termelőinket, hiszen nagyban hozzájárulnak az idelátogatóknak kínált élménycsomagokhoz. Tudatosítanunk kell, hogy nem elég idecsalogatni a turistákat, de el kell érni, hogy hosszabb időt itt töltve többet költsenek és később visszajöjjenek.

Kulcsszavak:

• Az állam (igazgatás, oktatás, egészségügy, mezőgazdaság…) digitális transzformációja
• Gazdaság fehérítése, adóbevételek növelése
• Közigazgatási bürokrácia csökkentése
• Ügyintézés felgyorsítása, hivatalok tehermentesítése
• A digitalizáció kihívásainak beépítése az oktatásba

A mai kor egyik legfőbb kihívása, hogy az egyes országok és gazdasági szereplők képesek legyenek lépést tartani a rohamtempóban digitalizálódó világgal. Szlovákia esetében ez kiemelten fontos, hisz a gazdaságunk túlságosan is függ az autógyártástól, amit kifejezetten nagy mértékben fog átalakítani a digitalizáció. A másik fontos terület a mezőgazdaság, ahol a jövőbeni munkaerőt szintén fel kell készíteni a modern gazdálkodás követelményeire.

Az együttműködés története egészen 1335-ig nyúlik vissza. A régió uralkodói a visegrádi várban állapodtak meg a szorosabb politikai és kereskedelmi együttműködésről. A Visegrádi Négyek elnevezés azonban 1991.február 15-én született az akkori államfők, Václav Havel, Antall József és Lech Walesa visegrádi találkozóján, amikor a politikusok nyilatkoztak országaik szoros együttműködési szándékáról az európai integráció felé vezető úton. Azóta a négy ország továbbra is rendszeresen találkozik, egyeztet és együttműködik különböző területeken laza, azaz nem intézményesített keretek között. Úgy gondoljuk, Szlovákia és a felvidéki magyarság számára előnyös a V4-ekkel való konstruktív és kiegyensúlyozott kapcsolat fenntartása mind politikai, mind szakpolitikai szinten.